...
2010.04.09. 19:44
Angyalokat láttam zuhanni, tollaik záporként verték fel a vérvérös naplemente egét. Ajkukon egy szent nevet zengve fúródtak a földbe. A Paradicsom földjébe, melynek védelmére felesküdtek. A Paradicsom földjébe, melyből most a gonosz magvai burjánzanak kaján nevetést hallatva. Pokolfajzatok, e szent lények legnagyobb rémálmai, bontakoznak ki a semmiből testet öltve. Elméjük tüzes rózsakoszorúként fonódik az egyetlen cél köré, azaz hogy a Paradicsom kapuján a cégért Lucifer birodalmáéra cserélhessék.
De látok még mást is.... Gyermeket a hamvakon szipogni. A félelemtől zokogi sem mer. Nem mer üvölteni sem. Mellette édesanyja holtan fekszik, és körülötte lángok....mindent elemésztő, gonosz lángok. Egy pokol fajzat szánakozóan figyeli őt rejtekéből.
Milyen szánalmas, ahogyan vélt Istene irgalmáért könyörög...Angyalt vár talán, békehozót? Talán nem is sejti, hogy kik ezek az angyalok....a háború angyalai. Ők sem hoznak több üdvösséget ere a világra, mint akármelyik pokolfajzat. Amikor a szívükbe fúródik a lángoló nyílvessző, amikor a szárnyukról az utolsó marék toll is leégett, akkor az ő szívükben is ugyanazon gyűlölet tüze ég, ami az ördögtől eredeztethető.
Ez a gyerek is ugyanolyan ostoba felnőtt lesz, ha túléli ezt a mindent elsöprő háborút a békéért. Amely bár minden nemzedék jövöjében egy karnyújtásnyira van, ám meg még senki nem élte. Buta felnőtt lesz, ha egyáltalán túléli az életet, amely emberi életre, és pusztításra szomjazik. Ő még talán megláthatja az Igazságot, melyet oly nagy áhítattal óvnak a hazugok és ármánykodók, cselszövésel lemosván a hozzátapadt vért a magasztos eszmékről.
Vagy...az is lehet, hogy szülei példáján okulva bársonyos jóságba öltözteti majd az angyalok hadát, míg kirekesztő bélyege a pokol démonainak homlokán fog izzani, amíg rá nem jön, hogy valójában ő is egy közülük. A templomban hangzatos igéket fog mormolni arcán az áhítat mázával, elátkozza majd a gonoszság csíráját...Majd miután a templomban kialudt az utolsó Fénysugár is, az utcán kezdetét veszi a tobzódás. Az erény fátylait az utca mocskába vágva arcukra szentségtelen jeleket rajzolnak saját vérükkel az angyalok.
Naív ember lesz, aki nem látja, valójában a Világa nem más, mint a frontvonala egy örökké tartó nagy háborúnak a Pokol és Mennyország erői között. Ahol a cél nem az emberiség megmentése, vagy elpusztítása, hanem a hatalom megszerzése a Paradicsom fölött.
Furcsa teremtmény vagy Te, Ember! Két oltárnál áldozol. Napközben nyavajás kis életedért rettegve, félelmeidtől vezérelve a Szentek nevét suttogod. Mikor pedig az Est leszáll, az Ördöggel cimborálsz, és nem győzöl gyarló vágyaidnak hódolni.
Milyen ostoba vagy ember, hiszen nem veszed észre, hogy miattad tart örökké ez a Háború! Te okozod a szenvedést unokáidnak, ahogyan nagyapáid felelősek a tiédért. Nem veszed észre, hogy mi, pokolfajzatok, és a ti angyalaitok, valójában csak a képzeletetekben létezünk. Ti! Ti vagytok azok, akik a világotokat elborítjátok szenvedésel, halállal, lángokkal szegénységgel és éhséggel. Ez a Háború valójában mindannyiótokban dúl....ördökök és angyalok vagytok külön külön és egyszemélyben. A küzdelem bennetek folyik, és mindaddig fogjátok magatokat a pusztulás felé sodorni, amíg nem értitek meg, hogy valaki nem lehet egyszerre rosszfiú és jófiú, kurva és apáca. Mindenkinek döntenie kell, hogy melyik oldalra áll, majd a döntésért vállalnia a következményeket. Aztán ítélkezzen a társadalom, az a társadalom, amely a többséget képviseli. Vagy ha nincs többség, hát jöjjön a végső, mindent eldöntő küzdelem az angyalok és ördögök között, ahol csak az egyik maradhat!
Te döntöttél már? Én igen....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
