I will belive!
2009.12.08. 21:07
Aki nagyon alleargiás a vallással kapcsolatos dolgokra, vagy nagyon konzervatív keresztény, annak nem biztos hogy ezt most el kéne olvasnia. De amennyiben kicsit nyitott más emberek véleményére a témával kapcsolatban gondolatébresztőnek semmiképp nem lesz rossz szerintem:)
Higgy Istenben! Higgy az Úrban! Hányszor hallom ezeket a felszólításokat mostanában. És nem hülye emberektől. Hanem olyan emberektől, akiket nagyra becsülök. Nem mondanak ezzel butaságot, és nem is akarnak rosszat nekünk. Csak még kicsit konzervatívabban állnak hozzá a dologhoz, mint mondjuk én. Nem hiszek Istenben? Sebaj, hiszek Önmagamban. Csak hogy mennyire is azonos a két dolog, azt hiába is magyaráznám nekik.
Mit is jelent hinni Istenben? Ha bánat ér minket megvígasztal, ha kérdésünk van "megválaszolja". Hatalmában áll megváltoztatni az életünket, ha a tanításai szerint cselekszünk. A véleményem az, hogy erre Isten sem képes jobban mint egy Budha szobor a polcon, vagy egy esztétikus kép a feng sui jegyében. Vagy mint egy üres gyufásdoboz. Akkor miért nem ezekre tekintünk bálványként? Mert tudjuk, hogy léteznek, és tudjuk, hogy nem bírnak semmiféle mennyei hatalommal. De Istenről nem tudjuk, hogy nem létezik, és abban sem lehetünk biztosak, hogy nem Ő irányítja az életünket. Isten, illetve Jézus, akár léteztek, akár nem, hagytak maguk mögött egyfajta eszmerendszert, egyfajta erkölcsi elvárásokon alapuló útmutatást az embereknek a földi élethez. Ez az, ami a témánk szempontjából fontos. Az igazi hívők számára a hit annyit jelent, mint egy biztos pont, amiben megkapaszkodhatnak, jelen esetben az az értékrend, ami helyesnek ítéltetett már több ezer éve. Hogy ne lopj, ne csalj, stbstb..nem tudom kivülről, de szerintem aki ismer, az tudja, hogy nincs okom szégyenkezni. Szóval...mi is a különbség aközött, hogy Istenben hiszek, vagy Magamban? Az én esetemben csupán annyi, hogy megváltozik önmagam megitélése. Ugyanis azáltal, hogy nem azt az utat követem, amit kirótt számomra valaki, aki lehet hogy nem is létezik, hanem azt, amit én helyesnek tartok, vállalom a tetteimért a felelősséget, és ezáltal a kudarcaimért is én leszek a felelős, valamint a sikereimet sokkal intenzívebben meg tudom élni. És ezáltal, ha a hívő ember útja egy sötét erdőn vezet át, akkor összeszorítja a fogát, és imádkozva átvág az erdőn, én viszont, mivel az utat magam építem, elkerülöm az erdőt. Nem biztos viszont, hogy elkerülöm, mert megtanultam már, hogy nincs út szakadékok , sűrű fekete erdők, jeges tavak nélkül. És ha ilyen áll előttem, akkor összeszorítom a fogam, és építem az utamat, minden akadályt félrehárítva. Lehet, hogy az utam ugyanoda vezet...de mikor elfáradtam, és a végén lefekszem megpihenni, akkor nem kell köszönetet mondani Istennek, vagy akárkinek, hanem tudom, ohgy ezt az utat én építettem...és hogy csak magamnak köszönhetem.
Mint már említettem, a hit egy kapaszkodó. Egy kavics képes gyógyítani, ha hiszünk benne....Nem hiszed? Akkor nem képes...én sem hiszem...nekem sem működik. De tudom, hogy ha valaki hisz benne, akkor a hit csodákra képes. Nincs ebben semmi hókuszpókusz, meg mágia, meg Isteni intervenció. Tudatalatti, ennyit mondok. Miért van az, hogy emberek úgy szoknak le a drogról, hogy közben nem kapnak anyagot, és nem őrülnek meg...mert azt hiszik, hogy drogot adnak nekik...az agyunk hihetetlenül csodálatos szerv, amit abszolut nem ismerünk. Képes rákossá tenni, ha úgy élsz...képes kitolni a tested korlátait, ha hiszel! Képes gyógyítani, és pusztítani egyaránt. Ígyhát...ha az ember vásárol egy talizmánt, ami csodára képes, akkor nem a csodát vásárolja meg magának, hanem a csodában való hitet. A végeredmény szempontjából teljesen mindegy. Ugyanis létre jöhet a csoda. Két dolgot tehetünk...az ilyen csodaszereket áruló embereket lezsidózhatjuk, és meggyanúsíthatjuk őket azzal, hogy átverik az embereket. Vagy elismerhetjük, hogy ugyan átverik az embereket, de ez nem befolyásolja a végeredményt, és így összességében a tettük jó eredménnyel jár.
Nos...más nem jutott eszembe a témáról, higgyetek! :) Mindegy, miben, kinek mi nyújt támaszt. De valamiben kell.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sotetseghangjai.blog.hu/api/trackback/id/tr351584515
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SuperSanyi 2009.12.18. 13:39:25
Írok már valami hozzám illő faszságot mert látom, hogy mások nem akarnak ehhez hozzászólni.
Tegnapelőtt láttam a nyugati aluljáróban valami banda ott tinglitanglizott ilyen "Jézus szeret téged" cuccokat... Hitgyülisek... -.-
Mostanában már nem (mivel nincs TV-m) De régebben mindig néztem a vidám vasárnapot... Komolyan mondom szánalmas volt, de érdekes. A felvilágosult 21. században a parasztvakítás olyan méreteket ölt mint soha. Kiállt az a szakállas faszi, elkezdte mondani a hülyeséget és a sok gyökér meg bólogatott "Ámen testvéreim!".
Elmagyarázták, hogy ki miért fog a pokolra jutni, nekem nagyon rossz sorsom lesz de ha tényleg akkor ők is ott fognak rotyogni mellettem. Mert aljas undorító módon kihasználják mások jóhiszeműségét. Mert kb annyira sem hisznek ebben az istenben mint én...
A mohamedán vallás nekem nagyon szinpatikus, de sajnos tiltja az alkohol fogyasztást... :S
A Kung Fu által közelebb kerültem a keleti mentalitáshoz és eddig ez tetszik a legjobban de nem lehet összeegyeztetni azzal az értékrenddel ami eddig kialakult bennem (de azért próbálkozom :)). Mindenesetre olvasgatok belőle ezt azt és igyekszem megtartani ezeket a bölcsességeket.
u.i.: Ajánlanám mindenkinek a Motörheadtől a "God was never on your side" című számot...
www.youtube.com/watch?v=1qNrgQbOE60 (dalszöveg a moreban)
Tegnapelőtt láttam a nyugati aluljáróban valami banda ott tinglitanglizott ilyen "Jézus szeret téged" cuccokat... Hitgyülisek... -.-
Mostanában már nem (mivel nincs TV-m) De régebben mindig néztem a vidám vasárnapot... Komolyan mondom szánalmas volt, de érdekes. A felvilágosult 21. században a parasztvakítás olyan méreteket ölt mint soha. Kiállt az a szakállas faszi, elkezdte mondani a hülyeséget és a sok gyökér meg bólogatott "Ámen testvéreim!".
Elmagyarázták, hogy ki miért fog a pokolra jutni, nekem nagyon rossz sorsom lesz de ha tényleg akkor ők is ott fognak rotyogni mellettem. Mert aljas undorító módon kihasználják mások jóhiszeműségét. Mert kb annyira sem hisznek ebben az istenben mint én...
A mohamedán vallás nekem nagyon szinpatikus, de sajnos tiltja az alkohol fogyasztást... :S
A Kung Fu által közelebb kerültem a keleti mentalitáshoz és eddig ez tetszik a legjobban de nem lehet összeegyeztetni azzal az értékrenddel ami eddig kialakult bennem (de azért próbálkozom :)). Mindenesetre olvasgatok belőle ezt azt és igyekszem megtartani ezeket a bölcsességeket.
u.i.: Ajánlanám mindenkinek a Motörheadtől a "God was never on your side" című számot...
www.youtube.com/watch?v=1qNrgQbOE60 (dalszöveg a moreban)
ica78 2009.12.30. 11:16:51
Érdekes, amit írtál, de szerintem ne válaszd ilyen élesen ketté a dolgokat, hogy: vagy önmagamban hiszek és indeterminista vagyok, vagy Istenben hiszek, és determinista vagyok.Ez a két szélsőérték, és szerintem az igazság a kettő keveréke lehet.Az, hogy hiszel magadban, nem rossz dolog, sőt. Szerintem, aki igazán hisz Istenben, annak önmagában is hinnie kell, és fordítva. Ha mélyebben belegondolsz, szerintem a kettőt nehéz elválasztani.Hogyha hiszek magamban, és elhiszem, hogy képes vagyok befolyásolni az életemet, az egészségemet, stb, akkor fel kell tegyem a kérdést: kitől van ez a hatalmam? Ki vagy mi által vagyok képes önmagamra illetve a körülöttem levő világra reflektálni? Hiszen azt nem állíthatod,hogy Te hívtad életre önmagad a semmiből.Tehát valahol el kellett kezdődjön az élet, mind kollektíven, mind egy-egy emberre szűkítetten.
Kellett lennie valakinek vagy valaminek, aki/ami elindította a körforgást, akár mozdulatlan mozgatónak, akár Istennek hívja valaki.
Hogy pontosan meddig terjed az egyén hatalma, és honnantól kezdődik Isten beavatkozása az ember életébe,azt én sem tudom pontosan (ahogy senki más sem).
De tegnap eszembe jutott egy példa, ami kicsit képszerűsíti azt, amit gondolok:
az életem egy kis vitorláshajó, míg Isten a szél.Ha a szél erősen sodor valamerre, a hajó nem sokáig állhat neki ellen. Hogyha a hajót nem kormányzom, nem tudhatom, hova fogok eljutni, csak sodródom.Ha viszont tudom, mit szeretnék, hova akarok menni, akkor felhúzom a vitorlát, megragadom a kormányt, és gyorsan célhoz érek, ha segít a szél.
A lényeg tehát szerintem az, hogy Isten akarata ellenére nem tehetek semmit, ugyanakkor azt sem hiszem, hogy Isten az egész életemet meghatározná.A legtöbb dologban az ember szabad kezet kap, és meghozhatja a saját döntéseit, majd élvezheti/elszenvedheti azok következményeit.Az pedig, hogy az életben mi volt a saját választásom, és mibe szólt bele Isten, majd kiderül utólag.
Kellett lennie valakinek vagy valaminek, aki/ami elindította a körforgást, akár mozdulatlan mozgatónak, akár Istennek hívja valaki.
Hogy pontosan meddig terjed az egyén hatalma, és honnantól kezdődik Isten beavatkozása az ember életébe,azt én sem tudom pontosan (ahogy senki más sem).
De tegnap eszembe jutott egy példa, ami kicsit képszerűsíti azt, amit gondolok:
az életem egy kis vitorláshajó, míg Isten a szél.Ha a szél erősen sodor valamerre, a hajó nem sokáig állhat neki ellen. Hogyha a hajót nem kormányzom, nem tudhatom, hova fogok eljutni, csak sodródom.Ha viszont tudom, mit szeretnék, hova akarok menni, akkor felhúzom a vitorlát, megragadom a kormányt, és gyorsan célhoz érek, ha segít a szél.
A lényeg tehát szerintem az, hogy Isten akarata ellenére nem tehetek semmit, ugyanakkor azt sem hiszem, hogy Isten az egész életemet meghatározná.A legtöbb dologban az ember szabad kezet kap, és meghozhatja a saját döntéseit, majd élvezheti/elszenvedheti azok következményeit.Az pedig, hogy az életben mi volt a saját választásom, és mibe szólt bele Isten, majd kiderül utólag.
Pinczes.Laszlo 2010.01.01. 13:54:45
@ica78: Először is köszönöm, hogy írtál. Másodszor BUÉK :D
Szerintem igazából olyan nagy különbség nincs aközött, ahogy te megéled a napokat, és ahogy én. Inkább csak ahogy a hátteret megpróbáljuk körülírni, abban van a különbség. De ez nem baj, mindenkinek a saját útját kell járnia. Érdekessége a dolognak, amikor már Istenhez úgy állunk hozzá, hogy különböző elméleteket gyártunk róla, meg modellekben helyezzük el. Ez annyira jellemző emberi tulajdonság, hogy már megint mi vagyunk a legfontosabbak az egészben. Hogy jövünk mi ahhoz, hogy Istent matematikai változóként suvasszuk bele abba a modellbe, ami nekünk éppen a legkényelmesebb?
Hogy honnan van hatalmam megváltoztatni az életem? A változás képessége nem velünk született tulajdonság...így nem is kaptam senkitől. Meg kell tanulni, hozzáteszem nem könnyű. Nyilván mindenki változik valamilyen szinten, de ez kevés...tudni kell megújulni. Ha kell minden nap. Ez az a képesség, ami mások felé emelhet. Hogy amikor állsz a vonatsínen, és jön a vonat, akkor nem kezdesz el panaszkodni, hogy az élet igazságtalan, hanem egy elegáns mozdulattal arrébb lépsz. Rengeteg ilyen ismerősöm van. Megváltoznak a körülményeik, és ők ahelyett, hogy igazodnának a körülményekhez, panaszkodnak, sajnáltatják magukat, és felveszik azt a bizonyos áldozatszerepet. Na most a körülményeket éppen tekinthetjük a vitorlába belekapó szélnek, és akkor a te elméletednél járunk:)
Szerintem igazából olyan nagy különbség nincs aközött, ahogy te megéled a napokat, és ahogy én. Inkább csak ahogy a hátteret megpróbáljuk körülírni, abban van a különbség. De ez nem baj, mindenkinek a saját útját kell járnia. Érdekessége a dolognak, amikor már Istenhez úgy állunk hozzá, hogy különböző elméleteket gyártunk róla, meg modellekben helyezzük el. Ez annyira jellemző emberi tulajdonság, hogy már megint mi vagyunk a legfontosabbak az egészben. Hogy jövünk mi ahhoz, hogy Istent matematikai változóként suvasszuk bele abba a modellbe, ami nekünk éppen a legkényelmesebb?
Hogy honnan van hatalmam megváltoztatni az életem? A változás képessége nem velünk született tulajdonság...így nem is kaptam senkitől. Meg kell tanulni, hozzáteszem nem könnyű. Nyilván mindenki változik valamilyen szinten, de ez kevés...tudni kell megújulni. Ha kell minden nap. Ez az a képesség, ami mások felé emelhet. Hogy amikor állsz a vonatsínen, és jön a vonat, akkor nem kezdesz el panaszkodni, hogy az élet igazságtalan, hanem egy elegáns mozdulattal arrébb lépsz. Rengeteg ilyen ismerősöm van. Megváltoznak a körülményeik, és ők ahelyett, hogy igazodnának a körülményekhez, panaszkodnak, sajnáltatják magukat, és felveszik azt a bizonyos áldozatszerepet. Na most a körülményeket éppen tekinthetjük a vitorlába belekapó szélnek, és akkor a te elméletednél járunk:)
ica78 2010.01.01. 15:07:07
BÚÉK másodszor Neked is!
Ismered Babits Mihálytól a Lírikus epilógja című verset? Az egyik kedvencem, és nagyon igaz. A lényege, hogy az ember embersége folytán nem tud kilépni önmagából, mindent maga által határoz meg és a maga rendszerébe próbál beleerőltetni.Így vagyunk Istennel is.Azt, hogy mi vagy ki Isten, még senki sem látta teljes valójában, erre ebben az életben nem is vagyunk képesek.Csupán apró részleteket, homályos foltokat láthatunk belőle, ami alapján elméleteket gyártunk, milyen lehet, hogyan működik.Az, amit mi Istenként elképzelünk, valóban nem más, mint a szűk élettapasztalatunkból vett és magunk elé vetített kép, ami összehasonlíthatatlanul más, mint a valóság.
Válaszod második részével kapcsolatban: az életben mindent kapsz valakitől, hiszen az emberi tudat nem a semmiből hívja elő önmagát.Erre nem képes. Csupán arra, hogy azokból a részekből rakjon össze valamit, amije van.Kb. mintha legóznál és a kapott építőkockákból alkotnál mindig új és más építményt.
Ja, és a legtöbb ember nem bírja elviselni azt a felelősséget, hogy maga irányítsa az életét, ehelyett inkább a sors áldozatának tekintik magukat.Pedig igazad van, ha jön a vonat, odébb kell lépni, és nem várni arra, hogy más tegye meg, amit Neked kell.
Erre azt szoktam mondani, hogy Isten nem tesz meg olyat az emberért, amit önmagának kell megcselekednie...
Ismered Babits Mihálytól a Lírikus epilógja című verset? Az egyik kedvencem, és nagyon igaz. A lényege, hogy az ember embersége folytán nem tud kilépni önmagából, mindent maga által határoz meg és a maga rendszerébe próbál beleerőltetni.Így vagyunk Istennel is.Azt, hogy mi vagy ki Isten, még senki sem látta teljes valójában, erre ebben az életben nem is vagyunk képesek.Csupán apró részleteket, homályos foltokat láthatunk belőle, ami alapján elméleteket gyártunk, milyen lehet, hogyan működik.Az, amit mi Istenként elképzelünk, valóban nem más, mint a szűk élettapasztalatunkból vett és magunk elé vetített kép, ami összehasonlíthatatlanul más, mint a valóság.
Válaszod második részével kapcsolatban: az életben mindent kapsz valakitől, hiszen az emberi tudat nem a semmiből hívja elő önmagát.Erre nem képes. Csupán arra, hogy azokból a részekből rakjon össze valamit, amije van.Kb. mintha legóznál és a kapott építőkockákból alkotnál mindig új és más építményt.
Ja, és a legtöbb ember nem bírja elviselni azt a felelősséget, hogy maga irányítsa az életét, ehelyett inkább a sors áldozatának tekintik magukat.Pedig igazad van, ha jön a vonat, odébb kell lépni, és nem várni arra, hogy más tegye meg, amit Neked kell.
Erre azt szoktam mondani, hogy Isten nem tesz meg olyat az emberért, amit önmagának kell megcselekednie...
Pinczes.Laszlo 2010.01.01. 17:38:12
@ica78: Ismerem :)Tudod mi a nagy különbség kettőnk közt? Hogy tudnád...nem is ismerjük egymást..:D Na mindegy..szóval a kettőnk gondolatmenete közt nagy különbség az, hogy én amikor elkezdtem nyitottá válni a világra, elgondolkodni a felszín alatt rejlő dolgokon, a miérteken és a hogyanokon, eldöntöttem, nem jártatom olyanon az agyam, amin emberi tudat nem igazodhat el. Ezek jellemzően a "Mekkora a világegyetem?" "Mikor lett teremtve" "Előtte mi volt" és "Mi az természetfeletti erő, ami mozgat minket/Isten kérdés". Mivel nem tudjuk ezen témakörök méretét, nem tudjuk eldönteni, hogy mekkora részt ismerhetünk meg belőle egyáltalán. A nagy buktatója a dolognak, hogy....á, inkább ne is..lássunk egy példát.
Van egy rohadt nagy fekete tábla. Elhatározod, hogy meg akarod ismerni. Nem tudod mekkora, így nem is sejtheted, hogy mekkora részét fedezheted fel. Egyáltalán miből gondolod, hogy ez egy fekete tábla? Lehet, hogy ez egy fehér tábla, amin ugyan van egy fekete folt, de ez az egész szempontjából elhanyagolható. Te viszont még ezt a fekete foltot sem tudod megismerni, mert akkora. Alkottál egy ítéletet...hogy ez fekete..de az ítéleted hibás. Ugyan ez van Istennel is...részleteket ismerhetünk csak...minél kisebb részletet ismerünk, annál nagyobb a valószínűsége, hogy rossz ítéletet hozunk. Mivel nem tudjuk mekkora az egész, nem tudhatjuk mennyire lesz pontos az ítélet. Akkor mi értelme feleslegesen elidőznünk ezeken a kérdéseken?
Mielőtt félreértenéd, nem azt mondom, hogy ezeken a dolgokon felesleges gondolkodni, csak azt, hogy én részemről hoztam egy döntést, miszerint a gondolatmeneteimbe nem viszek bele olyan dolgot, amiben én sem lehetek biztos.
Van egy rohadt nagy fekete tábla. Elhatározod, hogy meg akarod ismerni. Nem tudod mekkora, így nem is sejtheted, hogy mekkora részét fedezheted fel. Egyáltalán miből gondolod, hogy ez egy fekete tábla? Lehet, hogy ez egy fehér tábla, amin ugyan van egy fekete folt, de ez az egész szempontjából elhanyagolható. Te viszont még ezt a fekete foltot sem tudod megismerni, mert akkora. Alkottál egy ítéletet...hogy ez fekete..de az ítéleted hibás. Ugyan ez van Istennel is...részleteket ismerhetünk csak...minél kisebb részletet ismerünk, annál nagyobb a valószínűsége, hogy rossz ítéletet hozunk. Mivel nem tudjuk mekkora az egész, nem tudhatjuk mennyire lesz pontos az ítélet. Akkor mi értelme feleslegesen elidőznünk ezeken a kérdéseken?
Mielőtt félreértenéd, nem azt mondom, hogy ezeken a dolgokon felesleges gondolkodni, csak azt, hogy én részemről hoztam egy döntést, miszerint a gondolatmeneteimbe nem viszek bele olyan dolgot, amiben én sem lehetek biztos.
ica78 2010.01.01. 23:35:49
Kedves Svenson, nem értem a kérdést:)
Laci, ne vedd szívózásnak, de mi az, amin az emberi tudat eligazodhat? Hogyan tudod a valóságot különválasztani megismerhetőre és megismerhetetlenre?
Az olyan kérdések, mint például a "mekkora a világegyetem?", "mi volt a kezdet előtt?" igazából pusztán elméletiek, és bár szórakoztató elméleteket gyártani, kicsi az esélye, hogy az ember megoldást találjon rájuk. Azzal tehát nincs baj, hogy azt mondod, nem pazarlod az idődet ilyenekre. De amiről a hit kapcsán szó van, az nem csupán egy tőlünk távol álló elméleti kérdés, hanem olyan dolog, amely (ha feltételezzük Isten létét)a mindennapi életünket is alakítja. A tévedés esélye nem szabad visszariasszon.
Szóval, mi az, amiben az ember biztos lehet?:)
Laci, ne vedd szívózásnak, de mi az, amin az emberi tudat eligazodhat? Hogyan tudod a valóságot különválasztani megismerhetőre és megismerhetetlenre?
Az olyan kérdések, mint például a "mekkora a világegyetem?", "mi volt a kezdet előtt?" igazából pusztán elméletiek, és bár szórakoztató elméleteket gyártani, kicsi az esélye, hogy az ember megoldást találjon rájuk. Azzal tehát nincs baj, hogy azt mondod, nem pazarlod az idődet ilyenekre. De amiről a hit kapcsán szó van, az nem csupán egy tőlünk távol álló elméleti kérdés, hanem olyan dolog, amely (ha feltételezzük Isten létét)a mindennapi életünket is alakítja. A tévedés esélye nem szabad visszariasszon.
Szóval, mi az, amiben az ember biztos lehet?:)
Pinczes.Laszlo 2010.01.02. 00:00:48
@ica78: Az életünk során rengeteg kihívással, problémával, döntéssel kerülünk szembe...kinek a műve ez? Nem tudom...nem tudhatom, épp ezért nem is akarom tudni. Az én dolgom nem más, mint hogy ezekben a helyzetekben megtaláljam a saját felelősségem, azokat a részeket, amelyek tőlem függnek. És hogy ezeket úgy alakítsam, hogy a végkifejlet a célomhoz való közeledést eredményezze. Mostanában például 2 téma foglalkoztat...hogyan váljak jó vezetővé, és a gyereknevelés. Gyerekem még ugyan tervben sincs, előbb még az anyját kell megkeresni, ugyanakkor rengeteg mintát látok magam körül, és kár lenne ezeket figyelmen kívül hagyni. A gyereknevelés az egyik legszebb, és legnehezebb művészet. Csakhogy az embernek nincs hibázási lehetősége...ha nem jön össze nem lehet leradírozni, vagy kidobni a kukába. Éppen ezért igen nagy felkészülést igényel. A vezetéssel(nem autó, hanem emberek vezetése) ugyanez a helyzet, csak talán nem olyan nagy a tét. Csakhogy ezekről a témákról a suliban semmit nem tanítanak. Innentől kezdve el lehet ezeken gondolkodni, vagy majd el lehet őket baszni alkalom adtán aztán jah boccs...
Na most Ica...szerinted a fent említett két téma kielemzéséhez szükséges nekem bármiféle transzcendens dolgokkal foglalkoznom?:)
Na most Ica...szerinted a fent említett két téma kielemzéséhez szükséges nekem bármiféle transzcendens dolgokkal foglalkoznom?:)
Svenson 2010.01.02. 04:15:02
@ica78: Életem során amikor körbetekintek, hogy mi történik, esetleg mi nem, akkor elgondolkozok. Talán Isten, aki mindent lát, mindenben ott van, mindenhol jelen van. Ott van amikor egy csoda történik. Földünk egyik csodája az élet, amikor valami új dolog születik, de szülessen ember, vagy más teremtmény, csodát láthatunk. Túlmenően tudományon, biológián, bio-fizikán,-kémián. Van abban, mindben egy kiskanál csoda is. Ez neked (nektek) nem újdonság.Csoda maga az élet folyamata. De ki adta a szánkba ezt a szót, nevet, fogalmat "Isten".
Külön tudjátok választani magatokban az anyagi világot a szellemitől? Feltételezem nem. Feltételezem hogy sosem gondolkodtatok el (vagy csak felületesen) létezésünk "síkjain".
Élünk anyagi halmazok közt, fizikai jelenségek sokaságában. Az itt megélt eseményeket nagyon sokszor tekintjük Isten művének, vagy jelentjük ki magunkban hogy ehez bizony az Ő keze is kellett. De ez valóban az az Isten? Az amit mi gondolunk? Az amit belénk neveltek? Nekem a "Ti" Istenetek nem más mint lelki támasz a gyengéknek. Magyarázat a kételkedőknek. Oltalom a menekülőknek. De nem magyarázat még vallási szempontból sem az életre, létre, elmúlásra.
Kicsit talán cinikus vagyok, de nekem sánta ez a teremtés történet is. Sebaj, elfogadom, mint minden vallás tézisét. Hol sárból gyúrták és lelket leheltek, hol a semmiből teremtett. Mesebeli számok repkednek össze vissza. Nekem a föld létrejöttére, az élet kialakulására teljesen megfelel a tudományos válasz. Hogy mindez egy időben egy helyen, ott és akkor hogyan történhetett? Buta kérdés, de teljesen normális. Ehez kellett szerintem az a kiskanálnyi csoda. Itt jöhet nálam képbe hit. Itt van az a pont amikor egy kis csodára van szükségünk. Hogy ki hova nyúl? Van ki Istenhez, van ki Brahmához, esetleg Allahhoz. Ha valaki ilyen sok dologban talál magyarázatot Istenben akkor engem nagyon érdekelne hogy számára mi is az az Isten, leginkább ki? Kusza ez persze, de amikor egy olyan nagy dolgot forgatunk mint ez a téma akkor rengeteg kusza dolog van. Éppen ezért nem akartam én ehez hozzányúlni. Nem vitatémának szánom. Csak érdekel hogy amikor említésre kerül Ő, akkor az vaójában mit is jelent, hol van jelen, hogy nyilvánul meg? De egyáltalán mondható rá hogy Ő?
Külön tudjátok választani magatokban az anyagi világot a szellemitől? Feltételezem nem. Feltételezem hogy sosem gondolkodtatok el (vagy csak felületesen) létezésünk "síkjain".
Élünk anyagi halmazok közt, fizikai jelenségek sokaságában. Az itt megélt eseményeket nagyon sokszor tekintjük Isten művének, vagy jelentjük ki magunkban hogy ehez bizony az Ő keze is kellett. De ez valóban az az Isten? Az amit mi gondolunk? Az amit belénk neveltek? Nekem a "Ti" Istenetek nem más mint lelki támasz a gyengéknek. Magyarázat a kételkedőknek. Oltalom a menekülőknek. De nem magyarázat még vallási szempontból sem az életre, létre, elmúlásra.
Kicsit talán cinikus vagyok, de nekem sánta ez a teremtés történet is. Sebaj, elfogadom, mint minden vallás tézisét. Hol sárból gyúrták és lelket leheltek, hol a semmiből teremtett. Mesebeli számok repkednek össze vissza. Nekem a föld létrejöttére, az élet kialakulására teljesen megfelel a tudományos válasz. Hogy mindez egy időben egy helyen, ott és akkor hogyan történhetett? Buta kérdés, de teljesen normális. Ehez kellett szerintem az a kiskanálnyi csoda. Itt jöhet nálam képbe hit. Itt van az a pont amikor egy kis csodára van szükségünk. Hogy ki hova nyúl? Van ki Istenhez, van ki Brahmához, esetleg Allahhoz. Ha valaki ilyen sok dologban talál magyarázatot Istenben akkor engem nagyon érdekelne hogy számára mi is az az Isten, leginkább ki? Kusza ez persze, de amikor egy olyan nagy dolgot forgatunk mint ez a téma akkor rengeteg kusza dolog van. Éppen ezért nem akartam én ehez hozzányúlni. Nem vitatémának szánom. Csak érdekel hogy amikor említésre kerül Ő, akkor az vaójában mit is jelent, hol van jelen, hogy nyilvánul meg? De egyáltalán mondható rá hogy Ő?
ica78 2010.01.02. 11:59:58
Most olvastam Karl Barth-gondolatokat, talán ez ide illik:
"Mindenfajta istenismeret a humanitás határán történik."
„Isten közvetlen kijelentése még nem kijelentés. Az a kereszténység, amely nem teljes egészében és tökéletesen eszkatológia semmilyen kapcsolatban nincsen Krisztussal...A megváltás a nem megfigyelhető, nem megközelíthető, a lehetetlenség, mellyel, mint reménységgel találkozunk...Mert éppen az az érdekes, hogy amikor mi idői utunk során a legmagasabbra jutunk, kitartóak vagyunk, mintha látnánk, amit igazából nem látunk, mintha a nem megfigyelhetőt megfigyelnénk. A reménység eme titok feloldását jelenti, annak a «mintha» gondolkodásnak a feloldását. Mert igazából azt látjuk, amit egzisztenciálisan látunk, azt látjuk, amit nem látunk. Ezért tartunk ki.” (Röm II. 325)
Kedves Laci! Transzendens dolgokkal foglalkozni nem kötelező. Ahogy a fenti idézetekből is leszűrhető, ezek olyan tapasztalatok, amelyekkel az ember személyesen földi léte, humanitása határán szembesül. Hogy ez kinél-hogy jelenik meg, egyénenként változó dolog. De előbb-utóbb szóba kerül majd.Lehet, hogy nem 20 évesen, hanem később.
Azok a témák, amelyeket említettél, fontosak és nagy felelősségérzetet feltételeznek.De mi diktálja ezt a felelősségérzetet? Miért érzel úgy, hogy felelősséggel tartozol a Rád bízott emberekért, vagy a gyermekeidért?Én, hogyha ezeket a dolgokat továbbgondolom, előbb-utóbb mindenképp eljutok az Isten-gondolatig.
Az, hogy Te még most nem akarod ezeket a dolgokat továbbgöngyölíteni, az nem baj.Remélem, ráérsz még.
"Mindenfajta istenismeret a humanitás határán történik."
„Isten közvetlen kijelentése még nem kijelentés. Az a kereszténység, amely nem teljes egészében és tökéletesen eszkatológia semmilyen kapcsolatban nincsen Krisztussal...A megváltás a nem megfigyelhető, nem megközelíthető, a lehetetlenség, mellyel, mint reménységgel találkozunk...Mert éppen az az érdekes, hogy amikor mi idői utunk során a legmagasabbra jutunk, kitartóak vagyunk, mintha látnánk, amit igazából nem látunk, mintha a nem megfigyelhetőt megfigyelnénk. A reménység eme titok feloldását jelenti, annak a «mintha» gondolkodásnak a feloldását. Mert igazából azt látjuk, amit egzisztenciálisan látunk, azt látjuk, amit nem látunk. Ezért tartunk ki.” (Röm II. 325)
Kedves Laci! Transzendens dolgokkal foglalkozni nem kötelező. Ahogy a fenti idézetekből is leszűrhető, ezek olyan tapasztalatok, amelyekkel az ember személyesen földi léte, humanitása határán szembesül. Hogy ez kinél-hogy jelenik meg, egyénenként változó dolog. De előbb-utóbb szóba kerül majd.Lehet, hogy nem 20 évesen, hanem később.
Azok a témák, amelyeket említettél, fontosak és nagy felelősségérzetet feltételeznek.De mi diktálja ezt a felelősségérzetet? Miért érzel úgy, hogy felelősséggel tartozol a Rád bízott emberekért, vagy a gyermekeidért?Én, hogyha ezeket a dolgokat továbbgondolom, előbb-utóbb mindenképp eljutok az Isten-gondolatig.
Az, hogy Te még most nem akarod ezeket a dolgokat továbbgöngyölíteni, az nem baj.Remélem, ráérsz még.
ica78 2010.01.02. 12:05:28
@Svenson:
Ahogy fentebb írtam, az az Isten, akit mi elképzelünk, nem lehet az igazi Isten, hiszen Ő ennél sokkal nagyobb, több és összehasonlíthatatlanul más. Az, amit belénk neveltek, valóban csupán az a kicsi rész, amit az ember megtapasztalni képes.De már ebből a pici részből is érezhetjük Isten szeretetét és gondoskodását, és ez a lényeg, és ez az, ami lelki támasz a gyengéknek, magyarázat a kételkedőknek és oltalom a menekülőknek.
A Biblia célja nem az, hogy pontos és egzakt magyarázatot adjon az élet értelmére vagy például a keletkezés és elmúlás körülményeire. A célja az, hogy felvillantson valamit abból az Istenből, akinél mindezek a válaszok megvannak, így nekünk nem kell mindenre rájönnünk, elég tudnunk, hogy a Válasz létezik. Ez az, amit a hit jelent számomra.
Ahogy fentebb írtam, az az Isten, akit mi elképzelünk, nem lehet az igazi Isten, hiszen Ő ennél sokkal nagyobb, több és összehasonlíthatatlanul más. Az, amit belénk neveltek, valóban csupán az a kicsi rész, amit az ember megtapasztalni képes.De már ebből a pici részből is érezhetjük Isten szeretetét és gondoskodását, és ez a lényeg, és ez az, ami lelki támasz a gyengéknek, magyarázat a kételkedőknek és oltalom a menekülőknek.
A Biblia célja nem az, hogy pontos és egzakt magyarázatot adjon az élet értelmére vagy például a keletkezés és elmúlás körülményeire. A célja az, hogy felvillantson valamit abból az Istenből, akinél mindezek a válaszok megvannak, így nekünk nem kell mindenre rájönnünk, elég tudnunk, hogy a Válasz létezik. Ez az, amit a hit jelent számomra.
Pinczes.Laszlo 2010.01.02. 13:16:39
Na gyerekek...Jó volt veletek eszmét cserélni ebben a témában. :) Én ezennel letészem a lantot. Miért? Mert ez az a téma, amiben nem lehet egyet érteni. Mindenkinek meg van a maga igaza, a maga véleménye, és ez így van jól. Ezt a véleményt a más véleménye felé helyezni butaság lenne. Nem akarok olyan csatát vívni, amiben senki nem nyerhet, így döntetlent ajánlok.
Jó volt a téma, jók a kommentek, viszont szerintem ez az a pont, amikorra megismerhettük a másik álláspontját, és innentől jönne a győzzük meg a másikat, hogy az úgy van ahogy mi látjuk. Isten őrízz, hogy ezzel elrontsuk. :)
Mégis akkor mi értelme volt az egésznek? Született egy csomó gondolat, összegyűltek, így ha valaki ezen még töprengeni akar, akkor itt állnak, nem mennek sehová, lehet rajtuk elgondolkodni. A másén is, kizárva a játékból az egót. Én is fogok, megígérem.
Ica, Sven, köszöntem a közreműködést, várom a véleményeteket egyéb témájú postokhoz is. Ha gondoljátok folytathatjátok a hitvitát, én részemről kiszálltam.
Jó volt a téma, jók a kommentek, viszont szerintem ez az a pont, amikorra megismerhettük a másik álláspontját, és innentől jönne a győzzük meg a másikat, hogy az úgy van ahogy mi látjuk. Isten őrízz, hogy ezzel elrontsuk. :)
Mégis akkor mi értelme volt az egésznek? Született egy csomó gondolat, összegyűltek, így ha valaki ezen még töprengeni akar, akkor itt állnak, nem mennek sehová, lehet rajtuk elgondolkodni. A másén is, kizárva a játékból az egót. Én is fogok, megígérem.
Ica, Sven, köszöntem a közreműködést, várom a véleményeteket egyéb témájú postokhoz is. Ha gondoljátok folytathatjátok a hitvitát, én részemről kiszálltam.
Svenson 2010.01.02. 14:37:41
@Pinczes.Laszlo: A vitát. Nekem ez még vita sem, inkább kérdezz felelek. Sosem értettem a mélyen vallásos embereket. Talán nem is fogom, de próbálkozni mindíg lehet. Én úgy gondolom nyitott vagyok a témában más és más vélemények felé. Ítélet nélkül. Icánál nekem az jön le hogy Isten a hitének teljes része. Én ezt tiszteletben is tartom. Nem lekicsinylésnek szánom de azt is tiszteletben tartom, hogy vannak más vélemények, meglátások, izlések. Hogy ki miben hisz, higyjen? ÉLetünk során rengeteg dolog, esemény és körülmény formál minket Én-é. Ennek része a hitünk is. Laccci, te ismersz személyesen is... Vagyis találkoztunk. Te sem hinnéd el de gyerekként én pap akartam lenni. Nem, nem iszok, nem a misebor izgatott. Kicsit idősebb ként úgy gondoltam hogy várok ezzel. Nem bántam meg. Az átlag embernél többet foglalkoztam külömböző vallásokkal. Az egyházról felesleges beszélni. majd akkor talán lesz értelme amikor nem az általa hirdetett ige 180 fokos ellentéte lesz. Szerintem én már nem fogom ezt látni. Mindegy nekem hogy ki miben hisz, de az a vallás, hit, meggyőződés ne ártson másnak. Az mindíg őszinte legyen hozzám. Hihetek én egy függönydarabban is, ha nekem az erőt és megnyugvást ad. Talán a hit lényege az lehet, hogy ad egy álandó stabil pontot az életben, ami átsegít mindenen.
Icának kívánom így újév alkalmából és egyébként is, hogy sokáig adjon neki erőt a hite. Szerintem ezzel nem is lesz gond. Tiszteletreméltó az a meggyőződés amivel él. Remélem más postokban is olvashatunk tőled kommentet. Örülnék neki, ha új Trollt köszönthetnénk magunk közt.
Laci te pedig próbáld meg felmérni azt a fekete táblát. Mint mindenféle hittel kapcsolatban, ne a határait méregesd, keresd meg a közepét, mélyét. Ott keress értelmet, elfogadható magyarázatot a dolgokra.
Köszönöm, maradok továbbra is tisztelettel (leginkább) önmagam:D
Icának kívánom így újév alkalmából és egyébként is, hogy sokáig adjon neki erőt a hite. Szerintem ezzel nem is lesz gond. Tiszteletreméltó az a meggyőződés amivel él. Remélem más postokban is olvashatunk tőled kommentet. Örülnék neki, ha új Trollt köszönthetnénk magunk közt.
Laci te pedig próbáld meg felmérni azt a fekete táblát. Mint mindenféle hittel kapcsolatban, ne a határait méregesd, keresd meg a közepét, mélyét. Ott keress értelmet, elfogadható magyarázatot a dolgokra.
Köszönöm, maradok továbbra is tisztelettel (leginkább) önmagam:D
player.ben · http://thoughtofamentat.blog.com/ 2010.01.04. 17:56:39
Én ehhez nem tudok mást hozzáfűzni, csak hogy olvassátok el a Dűnét, az egész történetet. Sok ilyen kérdésben ad gondolati nyugalmat.
Svenson 2010.01.07. 15:37:45
Jut eszembe. Ha már itt járunk, akkor mondanám hogy van pokol és menyország. Egyik nagyapám a kocsmába hordta a pénzt, másik meg a templomba. Nem is hordták, lapátolták. Mit hagytak hátra? Semmit. Egyiknek ettől, másiknak attól lett meg a lelki békéje. A koporsót meg anyámék vették. Na ezen lehet elmélkedni egy darabig.
Pinczes.Laszlo 2010.01.07. 16:05:12
@Svenson: A misebornak jobb volt az íze mint a folyóbornak vagy mi?:D