Este van...sötét. Tanulnom kell! Lassan követik egymást az oldalak. Az eszem nem a tananyagon jár, mint ahogyan az elmúlt félévben akárhányszor leültem tanulni. Kavarognak a gondolatok, lüktetnek az erek. Miért? Nem tudom, nem én akarom így már jó ideje. Kérdések születnek, majd válaszok...majd újabb kérdések, és válaszok. Minden olyan gyorsan történik...mindig rohanok. Rohantok! Főiskolára, rohanok az irodába, rohanok a kocsmába...miért? Közben nem látok semmit, és senkit magam körül...csak én vagyok. De ugyanakkor magamat sem látom.

Friss levegőre van szükségem....

Lemegyek...alig felöltözve kilépek a liftből, cigire gyújtok. A hideg belémcsíp. Milyen hideg? Ez hideg? Inkább úgy döntök, hogy nem fázok. Lassan lépkedek, elindulok valamerre. Merre? Nem mindegy? Végre 10 perc magány, és nyugalom, amire már oylan rég várok. Nincs miért sietnem...egyik lábamat rakom a másik után, teknősbékákat meghazuttoló sebességgel. És csak élvezem a hideget...a havat, a környezetemet. Mindent szépen megfigyelek...pont addig, amíg érdekel. Közben kavarognak bennem a gondolatok. Szépen kinyitom a szemem...és meglátom magam. Mit látunk a világból, mikor magunkat sem látjuk? Előbb bontsd le magad, hisz ki épített fel? A szülők...a társadalom...a környezet. Le vele! És ha lebontottad a falakat, akkor végre elkezdheted felépíteni önmagad. Nem lesz könnyű, talán fájni fog. De hogyan ismerhetnéd a világot, ha önmagadat sem ismered? Miután felépítetted magad, a Saját szemeden keresztül fogsz meglátni egy egészen más világot. Lehet, hogy eddig mindenkit seggfejnek láttál, most viszont mindenkit szeretni fogsz. Talán még segítesz is másokon, akik rászorulnak. No nem önző célból, a mennyországba kerülés reményében, vagy lelkiismereted szavának csitításáért, hanem csak....mert ez így természetes. Talán belegondolsz abba, hogy amit mindeddig csináltál, annak semmi értelme. Hogy nincs értelme a pénzt üldözni egész éeltedben, mert a végén egyedül maradsz...nagyon egyedül. Neked akkor is lenne mit enned, lenne hol aludnod, ha nem sajnáltad volna másoktól...de ők már megfagytak...ők már nem lehetnek itt veled. Egyedül maradtál. Megfagytak a régi barátok egy aluljáróban, megfagyott a családod a hideg szeretetlenségtől. Megfagytál már te is....rég halott vagy.

Járok tovább...lassan haza érek...még mindig nincs kedvem tanulni. Inkább dolgoznék, vagy a barátaimmal lennék...vagy emberekkel, mindegy az is, ha ismeretlenek. Ma beszélgettem egy emberrel Debrecenben. Feketére volt fagyva mind két keze. Vettem neki 2 kiflit, meg egy kávét. Szeretek beszélgetni az olyan emberekkel mint ő. Illetve hát az olyan emberek mint ő, szeretnek beszélgetni velem. Mindig megtalálnak. Lehet, hogy azért, mert csak én látom őket. Ti látjátok? Vagy iylenkor azt hiszitek, a levegőnek beszélek, csak nem mertek megbántani? 100 forintomba került ennek az embernek a reggelije....talán ez volt neki még vacsorára is. Nem nagy ár nekem azért a tudatért, hogy a mai napja talán nem volt olyan pocsék, mint a tegnapi, meg a holnapi lesz. Talán többet jelentett neki a pénznél az, hogy nem köptem le, nem néztem le, hanem rámosolyogtam, és meghallgattam. Sokan elítélnétek, pedig ki tudja..nem tudhatom mit vétett az életben, de nincs is hozzá közöm.

Romboltok sokan, mikor építeni is lehetne. Na ezt is megrontotta az egyház...gondolhatjátok. Sőt, már volt aki meg is gyanúsított a kereszténység vádjával. Hát akkor most megnyugtatlak titeket, hogy nem. Nem látom értelmét  annak, hogy a társadalmi konvenciók lerombolt falára papok felhúzzanak egy templomot, és ráírják nagy arany betűkkel, hogy Isten. Ezt a falat én építem, egyedül, de nem csak magamnak. Nyugi, nem fogom az életemet azkézisben leélni, egy  fillér nélkül a hegyekben. Amiért megdolgozom, az jár. Szeretem a munkámat, és lesz még nekem sok pénzem is(tudom, hagyjam már magam az MPK zrt-mel, már a könyökötökön jön ki :D), de a pénz soha nem cél lesz, mindig csak következmény. És éppen ezért nem is fogom sajnálni a rászorulóktól, mint ahogyan eddig sem tettem.

Kulcs elő, haza értem. Most inkább felgyaloglok a nyolcadikra. Szépen komótosan, nem sietünk sehová. Te sietsz? Közben azon gondolkodom, hogy születni fog egy blog bejegyzés erről a kis sétáról...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.