Kezdet és vég
2010.01.04. 13:16
"Fejem az égre szegezvén, gondolataim
Tengerén vitorlázva létem titkait
Fejtegetem.
Miért pont mi jöttünk erre
A Földre , és miért pont most..
Érthetetlen.
Gondolataim szikrát vetnek, majd újabb gondolatot aratnak,
Megfogalmazódik bennem a kérdés, miért van szabad útja a tudatnak?
És egyébként is kinek a műve ez a kiskanál csoda?
Nevezzük Istennek?
Egyszer csak a Nap előtt elszárnyal egy madár,
Teste könnyen, lelke szabadon száll...
Lelke van-e a madárnak?
Vagy ez a Szabadság csak az embernek
Jelent börtönt, melyből szökni nem lehet?
Az Úr ajándéka-e ez a nagy öntudat, vagy talán lecke az Úr,
Az átok maga?
Vajon a homokszemek eltöprengnek-e azon, a sivatag mekkora
Melyben nap mint nap tengődnek hallgatag,
És hogy miből is vannak ők valójában...
Por, kvarc, sár? Az egyik nagyítóval, a másik távcsővel
Kutatja a múltat és jelent talán?
A létezés maga mit jelent?
Nem tudom.
De nem is kell tudnom, hisz nem tudhatom.
Elég a tudat, hogy a földön a homokszemek mind ezt kutatják,
És ha a kérdésekre a válaszokat majdan megtalálják,
Az első kinek el mondják Én leszek.
Addig koncentrálok a cél helyett az útra,
Nem a kiindulásra, nem a múltra
De a jelenre!
Mert aki a csillagokat óhajtja, az könnyen hasra eshet,
Az ember ha a lába elé nem néz, könnyen megeshet,
Hogy beleesik egy szakadékba, pedig!
Ismerte ő a teremtés titkát, a kulcsot..
Minden titok nyitját! De a múlttal, és a jövővel túl sokat foglalkozni nem érdemes
Hisz a mában élünk, célokat ne a tegnapban keress
A görögök abc-je talán az alfáról, és az omegából áll?
Vagy inkább az összes többi betűből, ahol eme kettő sem fontosabb mint a többi.
Mi értelme kutatni a törpét vagy az óriást,
Mikor az embert nem ismerjük, és még is...
Mi értelme tudnia a homokszemnek, hogy honnan jött, miből, és hová tart,
Ha azt sem tudja, mi az homokszemnek lenni? No nem fizikailag, vagy biológiailag. Homokszemileg...Hogy viselkedik egy homokszem, hogyan érez? És az ember? Mikor meghalunk, már mindegy lesz, hogy mi volt születésünk előtt, vagy halálunk után. Abban a pillanatban dől el, hogy volt-e értelme az életünknek, vagy sem. Nem sokat kaptunk...vagyis...talán valakinek sok, valakinek kevésnek tűnik. Van akinek éppen elég. Ha ki akarjuk deríteni a felfoghatatlant, ha kapzsi módon hajkurásszuk a teljes igazságot, ha homok szem létünkre sivatag akarunk lenni, akkor talán 1000 év is kevés lenne ezen a földön. Ha cél nélkül él az ember, a múltban, egyedül, akkor 20 is sok. Aki a jelenben él, célokkal, nem akarván megérteni a megérthetetlent, annak pont elég annyi, amennyit kap."
Eképp fejezte be sorait a férfi. Eléggé elfáradt, kicsit kapkodva szedte a levegőt. Nem sok ideje volt már hátra. Gyomorrák, műthetetlen stádium. Soha nem írt még verset, de úgy érezte miért is ne írhatna egy elsőt?....és utolsót. A végén már nem volt ereje odafigyelni az amúgy sem túl rendezett formára, így az utolsó gondolatokat már prózában írta. Abban úgy is jobb volt. 34 éves múlt, miután fizikából doktorált, fizikusként dolgozott egészen addig, hogy diagnosztizálták nála a betegséget. Családja nem volt.
Az egész életét arra tette fel, hogy rájöjjön, hogyan jött létre az univerzum..hogy megfejtse azokat a bizonyos nagy kérdéseket. Amelyeket eddig senkinek nem sikerült, de buzgó pályakezdőként, csillapíthatatlan tudásszomjjal úgy gondolta, nincsenek előtte határok! Istenről is sokat gondolkodott. Tudta, hogy van valami felsőbb erő. Bár soha nem volt az a templombajáró fajta, de nem tagadta meg Isten létezését. Az utóbbi években már igen erősen kereste a tudomány, és a teológia közötti esetleges összefüggéseket. Úgy gondolta az igazság valahol a kettő között lehet. Aztán kiderült, hogy meg fog halni, és az egész élete fordulatot vett. Itt fekszik egy kórházi ágyon, egyedül...sehol egy barát, egy mosoly, egy ölelés...egy vígasztaló szó. Sehol a gyógyszer..egy gyermek kacagása. Mi értelme volt az egész életének? Nem érte be a homokszemmel, ő sivatag akart lenni. De így végeredményben sem sivatag, de még csak homokszem sem lett. Most látta be, hogy az egész élete egy fabatkát sem ért. Talán éppen ezért döntött úgy a szervezete, hogy ezt az utat választja. Minek élni, ha semmi értelme ennek az életnek?
Nagyon fáradt volt....homloka lázban égett...az álmok összefolytak a valósággal..
Végre belátta, hogy mi a probléma. A legnagyobb akadály az, ha az ember nem vesz tudomást az akadályról. Legyen az egészen kicsi. Amíg nem veszünk róla tudomást, minduntalan belebotlunk. A mindent akarta magának, és mégis a semmit kapta jutalmul. Az akadály nem egy természetfeletti dolog volt, csupán egy egyszerű emberi tulajdonság..a telhetetlenség. Egy egyszerű emberi tulajdonság, ám ő semmit sem tudott az emberi tulajdonságokról, hisz a galaxisoktól az atomokig mindent ismert, csak az embert nem. Ezen a napon valami megváltozott benne. Úgy érezte végre van értelme az életének....
Két gyemrek szaladgált egy pad körül a parkban. A padon egy férfi és egy nő ült. Arcukon büszke mosoly ült, egymásranéztek, majd gyengéden megcsókolták egymást. A férfi végignézett a két kislányon, majd gondolataiba mélyedt. Pont 10 éve, hogy az orvosa közölte vele, hogy meg fog halni. Miért maradhatott mégis életben? Nem tudta...de sejtette. Isten volt az, aki adott egy második esélyt? Gyorsan elhesegette a gondolatot....Megtanulta egy életre, hogy nem a kételkedés, a kíváncsiság, a kérdezősködés az élet értelme. Az élet értelme maga az élet, annak minden szépségével. A szépségeivel, amelyek megismerhetőek......
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
player.ben · http://thoughtofamentat.blog.com/ 2010.01.04. 17:46:39
Mégpedig azért fölösleges, mert ahogy te is írtad, ahhoz hogy megértsd mi is az a mozgató erő, ami megbújik az egész mögött, ahhoz még ezer év is lehet hogy kevés lenne. Ebben a gondolatmenetben még a legjobb mentát sem tudna bármilyen egész mintát felfedezni, több száz év alatt sem, hogy kijelenthesse, igen, ez az ami minden mögött áll.
Én egyszerűen csak azt mondom, lehet azon gondolkozni, hogy mi az ami minden mögött meglapul, legyen az egy felsőbb hatalom, akár nevezzék azt Istennek Sorsnak, netán az Erőnek, vagy legyen az a véletlenek sokasága, de fölösleges belemerülni. Egyszerűen mindenkinek el kell döntenie mi az amiben hisz, hogy utána tudja ráépíteni a saját kis univerzumát, amiben el tudja helyezni elméjét és megtalálja a nyugalmát.
player.ben · http://thoughtofamentat.blog.com/ 2010.01.04. 19:30:34
Hiszem azt, hogy vannak olyan kérdések, amire nincs válasz, mert a folyamat végtelen és egy végtelen folyamatnak nincsenek határai, így nem lehet az egészre mintát találni, csak egy kis részére, ami pedig nem elégséges az egész értelmezéséhez. De hogy példával éljek, az univerzum létezése... én hiszem azt, hogy az univerzumnak nincs eleje, és nincs vége, nincsenek sem időben sem térben határai. És sok más ilyen végtelen folyamat van. Én ezekben nem keresem az egészt, és nem törekszem a megértésükre. Ezek a folyamatok számomra egyszerűen vannak.
Viszont azok a folyamatok, amelyek végesek, sokkal könnyebben értelmezhetőek, fel lehet fedezni bennük a mintát, rá lehet jönni a miértjükre és akár befolyásolni is lehet őket az emberi relatív szabad akarattal. Ezekkel érdemes foglalkozni, és én ezekkel foglalkozom. Ilyen például azok a dolgok, amik megtörténnek mindenkivel, velem és veled is, vagy bárkivel. Mert a véges ciklusú folyamatok között, mint amilyen például az élet is, mindig fel lehet lelni a miérteket, meg tudod mondani, hogy ez vagy az miért történt, legalábbis a legtöbb esetben, amikor a tudomány jelen állása szerint van rá magyarázat.
Amire pedig nincs, az az én nézőpontom szerint nem valami földöntúli erő, vagy a természetfölötti hatására történt meg, hanem egyszerűen nincs rá pontos magyarázat, csak egyszerű találgatás a részletek tudatában. Ilyenkor egy mentát meg tudja határozni a mintázatot és logikus következtetésre jut, ami valószínűleg a lehető legközelebb áll a valósághoz, más viszont csak találgat és azt mondja, hogy ez bizony Isten műve.
De persze én nem azt mondom, hogy ez egy tényállás és most mindenkinek ebben kell hinnie, mert én nyitott vagyok mások véleményére és kíváncsi a saját nézőpontjukra. Egyszerűen ez az én univerzumom alapja. A realitás.
Pinczes.Laszlo 2010.01.04. 20:19:39
Wishperray 2010.01.06. 09:33:45
Pinczes.Laszlo 2010.01.08. 12:03:00