Ez is egy elmaradott házi, csak ez most Svensontól. Sosem írtam még a barátságról...nem is  definiálni szeretném első sorban, nem megmondani azt, hogy milyennek kell lennie, hiszen teljesen egyedi módon működik két ember között. Inkább arra szeretnék kitérni, hogy mi van akkor, ha a barátunk valami irtóztató nagy baromságot csinál, vagy letévedt az útról...na hogy olyankor mit tehetünk.

Van egy tulajdonságom(néha rossz, néha jó), azaz hogy szeretek belepofázni a más dolgába. Mindegy, hogy van-e hozzá közöm, vagy nincs, meg kértek-e rá hogy segítsek, vagy nem, vannak-e hasonló jellegű tapasztalataim egyáltalán. Kb 60%-ban eredményes ez a történet, vagy lehet, hogy még gyakrabban. Legalábbis én így gondoltam! De lehet, hogy egy-egy kéretlen segítségnyújtás, bár külsőre sikeresnek tűnik, még is hatalmas károkat okoz. Az erőltetett segítség nem segítség! Ezt nem rég láttam be. Nem szabad segíteni annak, aki nem kéri. Én, aki megrögzött sajátútkereső vagyok, nem esik jól, ha más segít a fontosabb krízisekben, mert akkor egy más nevével fémjelzett téglák is lesznek az én utamban. De én azért belepofázok mindenbe, mikor sokszor a kutya se kérdezett. Olyan vagyok mint egy rossz szülő bizonyos értelemben. Odaszaladok, aztán mindent meg akarok oldani mindenki helyett. De egyrészt felmerül a kérdés, hogy akkor ők így hogy fognak fejlődni azon a területen, amelyen én esetleg okosabbnak hiszem magam, másrészt meg letéríthetetm őket a saját útjukról. Aki nem kéri a segítséget, annak nem tudsz segíteni! Ha valaki utálja a spenótot, hiába tolod le a torkán, hogy de bazdmeg értsd már meg, hogy egészséges. Olyankor akinek meg kell értenie valamit, az az, aki épp "segíteni próbál"

Most ha így utólag visszanézek mennyi ilyen történt velem, amióta Pesten vagyok. Ez volt Katával, Bence te még most is ezzel vagy megáldva, hidd el, majd ha segítség kell neki szól, addig csak ártasz vele. A segítségnek nem rólad, hanem róla kellene szólni. Én pont ezért nem mondok már egy ideje semmit ezzel kapcsolatban neked, csak ha kérdezel :D Hogy nem hallgatsz rám/ránk, az más kérdés, mi azért mindig ott leszünk :)

Szóval szerintem a barát "dolga" az, hogy ha jön a segítség kérés, akkor segít legjobb tudása szerint. Ha meg nem jön a segítség kérés, akkor lehet, hogy  csak mi hisszük azt, hogy bajban van. De ha azért mégis nagyon letévelyedne az útjáról, akkor azért jól seggbebillenthetjük, hogy irányba álljon. Nem kell visszatenni, csak irányba állítani. Vannak harcok, amiket az embernek magának kell megvívnia. Aztán ha még is bele esne egy gödörbe, akkor ott elszünk, hogy kihúzzuk, vagy ha nem ér le a kezünk, akkor beugrunk mellé, hogy ne unatkozzon :D

Na léptem tanulni, mert a kurvaeget rám!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Svenson 2010.02.07. 19:36:50

Háááát. Jó, legyen, ez jó Post, majd a címét írd át arra hogy a Barát feladata, vagy dolga, vagy ami tetszik. Amikor beszélgettünk és kaptad a feladatot akkor közel nem ilyen postra gondoltam, de te sem...:D

Válasz erre 

Pinczes.Laszlo 2010.02.07. 20:40:32

@Svenson: mát nem emlékszem konkrétan, de azóta beláttam pár dolgot, és szerintem ennek van létjogosultsága :D

Válasz erre 

SuperSanyi 2010.02.10. 13:15:18

Nem hiszem, hogy csak annak kellene segíteni aki kéri. Vagyis de... De ez egyben azt is jelenti, hogy sokakat hagynánk meghalni.

Válasz erre 

Pinczes.Laszlo 2010.02.10. 18:50:18

@SuperSanyi: Ott van a kutya elásva, hogy ha azt gondoljuk, ő most bajban van, csak nem mer segítséget kérni, akkor könnyen úgy járhatunk, hogy egy vélt problémát(számára nem probléma) akarunk megoldani számára, vagy legalábbis segíteni ebben. És erőltetjük a segítséget, amire esetlegesen semmi szüksége. Volt már ilyen a világtörténelemben.

Válasz erre 

Svenson 2010.02.11. 11:21:11

@Pinczes.Laszlo: Egy barát szerintem akkor pofázzon bele amikor a másik fél elvakult. Ha a fuldokló tud kiabálni akkor sokan segíthetnek neki, lehet nem mi fogunk odaúszni először. De, ha figyelünk rá és látjuk azt amit ő még vagy már nem vesz észre, nyugodtan megrázhatjuk: Pajti ha nem tudsz úszni ne mássz fára mert elüt a villamos. Tanulság pedig annyi mint mindíg: Vizes kézzel nem lehet pudingot reszelni.

Válasz erre 

Pinczes.Laszlo 2010.02.11. 12:23:49

@Svenson: Hát akkor fogalmazzunk úgy, hogy az ember egy idő után, mikor 100x elszajkózta a magáét, akkor azt mondja, hogy jólvanakkor bazdmeg tanuld meg a saját károdon, én is úgy tanultam meg. Amit az ember a saját kárán tanul meg az mindig tanulságosabb, mint amit a másén. Leszarom hogy ne nyúljak hozzá a sütőhöz, mert süt, amíg nekem nem fáj. Majd ha én is megégettem a kezem, akkor levonom a konzekveciát. Persze azért ha a nagy önbuzgalomban az illető odáig jut, hogy épp gyújt be maga alá a kemencében, akkor picsán lehet rúgni, mert azt már nem lehet lerendezni egy gyógyítópuszival, meg egy ragtapasszal.

Válasz erre 

Svenson 2010.02.12. 08:53:58

Laci... Ebben az esetben én úgy nézném a dolgot, hogy legjobb jóbarátom már locsolja magára a kerozint a kemencében:D
Éééééés "minden tűznek az a titka, hogy legyen egy kis szikra..."

Válasz erre 

SuperSanyi 2010.02.12. 19:09:03

Lacikám!Szerintem nincs teljesen összhangban amit ide és amit az előző postban írtál...

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: