Aki héjastól akar diót zabálni, annak törjön ki a foga...
2009.12.17. 11:21
Na mit akar már pofázni megint ez a marha... fontos dolgot. Olyan dolgról szeretnék most beszélni, ami beleivódott a viselkedésünkbe, és észre sem vesszük, hogy rossz. Mégpedig arról, hogy mindent kivülről itélünk meg. Egy tettet megitélünk, de nem vesszük figyelembe annak okát. Megsértődünk egy szón, közben a mögötte rejlő szándékot nem fedezzük fel. Lenézzük a hajléktalant, mert rongyos a ruhája, közben lehet, hogy 3 diplomás, ex vállalatvezető, aki tönkre ment abba, hogy kirakta afelesége. Aki nem divatosan öltözik, az "nyomorék". Mi alapján vonunk le felületes dolgokból következtetést? Ne ítélj, hogy ne ítéltess....tartja a mondás. Úgy érzem eljutottam arra a szintre, amikor többnyire ennek a jegyében élem meg a napokat. Csakhát...nem könnyű ezt felfogni egy olyan világban, ahol a nagy fekete áradó sötétségre nem győzünk sminket kenni, meg ruhát húzni, valami jó drágát.
Sokszor helytállnak a következtetések. Viszont mivan ha nem? Mivan, ha eldobok egy kavicsot, mivel hsazontalannak tünik, aztán jön mögöttem egy ember, felveszi, letörli a kabárujjával, és egy gyémántra lel. Azáltal, hogy a felszín alapján ítélünk, rengeteg ilyen gyémánt mellett sétálunk el szótlanul a világban hamis arany után kajtatva. Hát kurvára nem minden arany ami fénylik... Hányszor van az, hogy mondunk valamit, jószándékból, és a másik megbántódik rajta. Mi van, ha én most azt mondom, hogy a kurva anyádat? Te meg megsértődsz...de én nem mondtam komolyan...akkor miért kell megsértődni? A szándék a fontos, nem a kimondott szó. Nem mindenki ért ezzel egyet. A múltkor mondta nekem valaki, hogy "dehát nem mondtad, hogy így meg úgy", meg "azt mondtad, hogy". Ugyan már. A kimondott szó, az lehet hazug, de a ki nem mondott, az mindig őszinte. Ha figyelünk a másikra, az arcára, a mozdulataira...arra, ahogyan veszi a levegőt, akkor átláthatunk a hazug szavakon, és a kimondatlan szavakat is meghallhatjuk....azaz az érzéseket. Hány ilyen volt..."én leszarlak..." , "....én is téged..:" Aztán meg felváltva sírtak nekem, hogy hogy hiányziik a másik....ennyit a törvénybevésett igaz szavakról...
Na még egy dolog, és akkor ezzel a témával kapcsolatban maradjunk ennyiben. Közelítsük meg a témát a dió szempontjából. Ha azt akarjuk, hogy megegyenek minket, és ne a fa tövében rohadjunk meg, akkor nem árt ledobni a héjunkat. Miről beszélek? Válj nyitottabbá. Persze ezt lehet hülyén is csinálni, meg jól is. Hülye, aki mindeközben elveszíti önmagát. Mindent magukbaolvasztanak feltételek nélkül, így megszünnek annak lenni akik. Ez után a szint után jön (fejlettségben szerintem), aki mereven ragaszkodik a héjához. Nem akarja elveszíteni önmagát, ezért hát minden kivülről érkező ingert elhárít. Ha valaki tanácsol neki valamit, akkor csakazért sem úgy csinálja. Olyan ez a kategória, mint a nacionalizmus...mindig kell valami ellenség, aki ellen meg lehet magunkat védeni. De nézzük azokat akik okosan csinálják. A fejlődés jó...a fejlődés kell. Aki okos, az kinyitja a dióhéját, minden információt befogad, ami jön felé, majd értékeli azokat. Amik hozzájárulnak a fejlődéséhez, azokat befogadja, amik nem, azt elutasítja. Ehez viszont angyon fontos az, hogy az embernek legyenek szilárd céljai, elképzelései, hogy hová tart. Különben könnyedén letéríthetik az útjáról az impulzusok és az első kategóriába kerülhet.
Összegzés képpen....merj kinyilni(ésszel), és válj nyitottabbá mások iránt. Különben egyedül maradsz, és nem fogod érteni, hogy miért. Néha muszáj venni a fáradtságot, hogy mögé nézzünk a tényeknek...ugyanis a tény csak következmény. Okozat. De a fontos az mindig az ok, a szándék, a miért.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
