A Daily Ant Mirror britt napilapban a minap egy összehasonlító elemzés jelent meg egy angol, illetve egy magyar hangyaboj mindennapjairól. Nos lássuk a cikket:

Mit csinálnak rosszul keleti testvéreink?

Kíváncsiak voltunk rá, miért olyan szomorúak és kétségbeesettek keleti barátaink, ezért ellátogattunk egy magyar bojba, ahol eltöltöttünk néhány hetet. Mikor megérkeztünk, gyönyörű táj tárult elénk, és  be vallom őszintén, nem igazán értettük mi lehet a probléma. Remek földek, ízletes vizek...ezek voltak azok, amik rögtön szembe tűntek. A Nap ugyanúgy sütött ránk, mint Angliában...akkor vajon mi lehet a probléma? Bevallom őszintén, a magyar hangyákat rendkívül okosnak tartom. Bölcsnek annál kevésbé. Egy boj felépítéséhez nem nélkülözhetetlen, hogy a hangyák okosak legyenek. A boj működéséhez az átlag hangyának csupán szorgalmasnak, kitartónak kell lennie, nomeg bíznia, és hinnie kell a vezetőiben. Persze ehhez az kell, hogy az igazán rátermett hangyákból váljanak vezetők. Én nem tartom magam egy nagy talentumnak, de én is hozzájárulhatok a boj előrehaladásához...a magam módján. Mindenkinek meg van a maga módja. Az első dolog, ami szembe ötlő volt magyar testvéreinknél, az az volt, hogy nem magukkal törődtek, hanem mindig egymással. Nálunk otthon mindenki végzi a saját dolgát, ki mihez ért. S mivel vezetőinkben megbízunk, ezért elhisszük, hogy az a jutalmazás, amit kapunk az korrekt és igazságos. Itt keleten mindenki a más dolgát akarta végezni, és úgy általában a másik helyzetével volt elfoglalva. A hangyák közti verseny nem építő jellegű volt, hanem romboló hatású. Ugyanis itt nem az a lényeg hogy én nyerjek, hanem hogy mindegy ha én nem nyerek , csak a másik se. Ezáltal nem folyamatosan egymást előzgetve haladunk előre, a boj érdekében, hanem a rajtvonalnál rugdossuk egymás lábát, hogy nehogy a másik előrébb jusson. Milyen érdekes hogy ugyanazon problémát két féle képpen megközelítve milyen más eredményt kapunk. Láthattunk rá példát, hogy milyen kis bojok milyen sokra vitték a Baltkumban, holott nem voltak fele olyan jó adottságaik sem mint keleti barátainknak. Szimplán belátták, hogy a kemény munka,  testvéri szeretet, és pozitív hozzáállás elegendő ahoz, hogy valami nagyot építsenek.

Megdöbbentő volt számomra, hogy Magyarországon nincsenek szárnyas hangyák. Beszéltem egy pár dolgozóval, és megkérdeztem hogy miért van ez. A válaszaik alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a magyar hangyák kishitűek. Nem merik elhinni hogy igenis, tudnak repülni. Pedig ennyi a repülés titka....hinni önmagunkban. Még egy magyar hangya azt mondja hogy a határ az ameddig fel tudok ugrani, addig egy nyugati azt, hogy határ a csillagos ég. Én meg azt mondom hogy a csillagos ég is egy pont, ami után ugyanúgy lehet tovább szárnyalni ;)

Olyan apró dolgokról van szó, amik nem kerülnek pénzbe. Sőt, már van aki kitaposta az ösvényt, csak hinni kellene a szemünknek, és adni egy esélyt. És rálépni az ösvényre. Csakhát...van az okos ember, meg van az ember aki okosnak hiszi magát. Nem könnyű kompromisszumokat kötni egy olyan társadalomban, ahol a második kategóriából van több. Valamint szarból nem lehet várat építeni. Várat csak pénzből és munkából lehet építeni, a hazudozás, okoskodás, kishitűség, negatív hozzáállás, és múltra koncentrálás a jövő helyett, nem biztos hogy minden esetben célravezető.

                                                                                          Anthony Harrison

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.