Óvoda
2009.11.30. 14:14
Volt egyszer egy kislány... nagyon szeretett legózni. A kedenc módszere az volt, hogy több dobozzal megvett egyszerre, aztán összekombinálta a figurákat. Mindegyik dobozból kivette azokat az elemeket, amiket nagyon szeretett, aztán valami újat alkotott belőle. A kislánynak nem igazán voltak barátai, amiért nem érezte magát hibásnak. Ezt dobta a gép, mondogatta. Ha jöttek más kislányok, és legózni szerettek volna, mindig elüldözte őket....mondván az az ő legója. Időről időre eltűnt egy pár doboz a játékszereiből, de ez sohasem zavarta őt. Vett magának másikat.
Nagyon rutinos volt már a kislány...21 éve ez vot a kedvenc játéka. Már sok régi pajtása, akik ugyan ebbe az oviba jártak, felnőttek, arra törekedtek, hogy kezdjenek valamit az életükkel. De legózni sokkal könnyebb volt. Ha épít valamit az ember, ami nem tetszik, akkor szét lehet szedni minden következmény nélkül. Aztán be lehet tenni a szekrénybe, egészen addig, amíg nem lesz hozzá kedve az embernek megint. Hiszen a legó nem kér enni, nem unatkozik, és nincsenek szükségletei. Hisz csak egy játék. A játékokat pedig használni kell.
Viszont a kislányok éjjel alszanak. És félnek a sötétben...ugyanis nem tudják mi lapul az ágy alatt. Mert a legózáson kivül semmit nem tudnak a világról...önmagukról. Az ágy alatt pont az lapul, mint az ágy lakójának lelkében. És ha valakinek zokogni támad kedve, amikor éjjel elhalványul az égő fénye, és még a hold sem világít, mert a lelkébe markol a csönd és a sötétség, a tudat, hogy most senki nincs ott csak önmaga, és nincs kire mutogatni, akkor belé csap a tudat, hogy milyen szörnyű és kegyetlen a világ....pedig ha az ágya alatt lévő lény szörnyű és kegyetlen, akkor....
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ZombiE 2009.12.01. 02:07:45
SuperSanyi 2009.12.01. 02:08:53
SuperSanyi 2009.12.01. 17:31:03
player.ben · http://thoughtofamentat.blog.com/ 2009.12.02. 13:56:03
Ennek ellenére persze nem lehet azt mondani, hogy a postban nincs igazság, mert nagyon is sok van, de ez csak az érme egyik oldala. Minden embernek vannak jó meg rossz tulajdonságai, de aki nem látja mindkét oldalt, az szerintem ne ítéljen.
Viszont ha belekóstolsz egy kicsit az ecetbe is, meg a cukorba is, akkor rá fogsz jönni, hogy akkor az igazi a leves, ha van benne mindkettőből egy kicsi. ;)
Svenson 2009.12.02. 18:31:40
Post értékelés: ZombiE szenvedő ártatlan
Sanyi ismeretek nélkül is el lehet találni a lényeget (vak tyúk is)
Bence kíváncsi leszek hogy meddig jó legó.
Laci úgy érzem megint sokat foglalkoztál azzal akivel nem kellett volna
Linka... legózgassál csak,csak nehogy a metrós megoldás legyen a vége, de amíg ilyen hozzáállással éled meg az emberi kapcsolataidat addig csak egy kislány maradsz. Pl hogy nagy örömöd legyen a másik ember... Na mindegy is elpofáztam én ezt már ezerszer...
Ha legó lennék én inkább kettétörnék...
SuperSanyi 2009.12.03. 13:54:42
SuperSanyi 2009.12.03. 13:58:29
SuperSanyi 2009.12.03. 14:00:04
De ilyen alapon neked sem kéne véleményt mondani mert a tiéd meg nem objektív mindannyian tudjuk, hogy miért...
player.ben · http://thoughtofamentat.blog.com/ 2009.12.03. 14:31:01
orumiya 2009.12.03. 17:25:58
SuperSanyi 2009.12.03. 21:20:44
Pinczes.Laszlo 2009.12.04. 12:30:39
Svenson 2009.12.05. 11:16:49
Pinczes.Laszlo 2009.12.05. 15:48:12
Nem leszek többé legó. Mert a legók fehérnek látják a feketét, a fehéret pedig feketének. És nincs kedvem a barátaimat feketének látni egy fehérre festett személy miatt, ugyanis nem barátkozom négerekkel...