Erikával néztük a macskáját, ahogyan a babzsákkanapén ül, flegmán nézve ki a fejéből, tudomást sem véve a környezetéről. Arra jutottunk, hogy bár nem tudhatjuk biztosan, hisz még nem voltunk macskák (ebben az életünkben legalábbis biztosan nem), de valószínűleg nem töri rajta magát, hogy nekünk megfeleljen. Nem érdekli, tetszik-e nekünk a szőre színe, terebélyes konzerven nevelkedett hátsó fele, vagy az arckifejezése...ami flegma...valószínűleg azon sem gondolkodik, hogy hogyan kell macskának lenni. Ő egy macska, e szerit éli az életét. Eljátssza a szerepet, amit leosztott neki az élet, aztán megkecsmeredik, hisz ez is a szerep része. Micsoda pech, gondolhatjuk, egy egész életen át macskaként szolgált 0-24, és semmi jutalom, semmi elismerés. Mi, emberek ezt méltatlannak találjuk.
 

Szolgált.

Mert szolgálnak a szolgák. A teremtmények. Nem csak a macska teszi a dolgát. A fa, a kardszárnyú delfin, az imádkozó sáska, a gorilla, a zöld szemes ostoros. Mind alkalmazottak az élet nagy színházában, és ők készségesen el is játsszák a rájuk osztott szerepet. Nem kérdeznek, nem akadékoskodnak. Nincs szabadság, nincs táppénz. Nincsenek kifogások.

Bonyolult színdarab ez. Első látásra nagy összevisszaság, őskáosz. Ám ha minden gőg és önhittség nélkül nézünk a dolgok legmélyére, naiv csodálkozással, akkor egy olyan rendszerre lehetünk figyelmesek, amely mellett minden emberi rendszer nevetséges együgyűségnek tűnik. Badarságnak. Ezt a folyamatosan íródó, spontán színdarabot adja elő ez a megszámlálhatatlan mennyiségű szereplő, és adta elő egészen töretlenül, addig a pontig, amíg megjelent a ripacs. Azaz mi. Eddig a pontig mindenki tudta, mi a dolga, de mi elkezdtünk kérdéseket fel tenni. Miért?

Miért?Miért?Miért?Miért?Miért?Miért?Miért?Miért?Miért?Miért??Miért?Miért?Miért?Miért?Miért?

És miután senki nem válaszolt, úgy gondoltuk, hogy ez az őskáosz egyszerűen nevetséges, és itt rendet kell teremteni. És mi el kezdtünk rendet teremteni. És szépen lassan elfelejtettünk, mi volt a szerepünk. Önhitt rendezkedésünk annyira lekötötte a figyelmünket, hogy elfelejtettük, hogy valami célja volt annak, hogy mi a színre léphettünk. Valamilyen szerepet kellett betöltenünk. Csakhogy mi is volt az?? kérdezzük manapság. És mai miértjeinkre ugyanúgy senki nem felel, mint a kezdet kezdetén....

Ha feltenném a kérdést, hogy mi az élet célja, tudnád-e rá a választ? Mi az oka annak, hogy Te élsz?

Mindenki tudja, hogyan kell eljátszania a szerepét, és el is játssza, csak mi nem. A macskák tudják, hogyan kell macskának lenni, de mi emberek nem tudjuk, hogyan kell embernek lenni. Halvány lila gőzünk sincs. Erre megy rá egész életünk, sőt, sokszor a környezetünké is, hogy először próbáljuk kitalálni, hogyan kell embernek lenni, majd próbálunk az illúziónak megfelelni.

Fogalmunk sincs, hogyan kell embernek lenni. Néha jön valami nagy ideológia, ami bonyolult eszmefuttatásokkal, axiómákkal, felvetésekkel támasztja alá, hogyan is kellene élnünk. Rengetegen kipróbálják, nem jön be, de még mindig jobban, mint az összes többi. Ha új ideológia bukkan fel, lövöldözni kezdenek egymásra, mivel senki nem szereti, ha megkérdőjelezik az élet forgatókönyvében betöltött vélt vagy valós szerepét.
Néha aztán jön valami fickó, mondjuk egy Jézus, Mohamed, Siddhartha Gautama, Gandhi, vagy bárki más, aki azt mondja, ő rájött a titok nyitjára. Előáll egy pofátlanul egyszerű történettel, kb ahhoz lehetne hasonlítani, mint egy Kinder Surprise ajándék összeszerelési útmutatója. Ekkor a világ két részre szakad. Egy egyre bővülő réteg nem kételkedik, kipróbálja a receptet. A másik réteg meg kételkedik, és ragaszkodik a saját, egyébként mindenki számára nyilvánvalóan téves ideológiájához, és tűzzel vassal megvédi azt az egyszerű tényektől. De! tegyük fel, a idegen sikert arat, és általában nem túl hosszú, és erőszakos halálba torkolló élete alatt 100.000 db fénymásolatot készít az emberi élet forgatókönyvéből. Van már pár ember, aki tudja, mit kell játszanunk. Csakhogy megint jönnek a miértek. És Jézus meg már az égbe költözött, vagy Amerikába, vagy a Marsra, de egy biztos, választ már nem fog adni. Ekkor a tudás tudói közül egyszer csak így szólnak néhányan. Ez az élet egy olyan bonyolult dolog....kizárt, hogy Jézus úgy értette volna, hogy "szeress mindenkit és mindent, és akkor a mindenség is szeretni fog" ...Ez így túl egyszerű o.O Inkább írjunk egy könyvet, valami jó vastagot, és mondjuk azt, hogy ez megkérdőjelezhetetlen igazság.

1. félreértelmezés

Generációk váltották egymást, majd egyszer csak azon vették magukat észre, hogy semmit nem értenek ebből a kurva vastag könyvből. Nyilván az Úr szava nem mindenki számára érthető, hisz az élet bonyolult dolog. Elkezdték megmagyarázni, inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. Mert megmagyarázni mindent meg lehet. Sőt, még az ellenkezőjét is! Ez a ripacs keresztje, a magyarázkodás. Mert hogy ezzel hatással van a többi ripacsra. A többi ripacs meg vagy elhiszi, vagy megmagyarázza.

És amikor mindenki megmagyarázza neked, hogy fiam, így élj, mert neki is mindenki megmagyarázta, akkor nem fogod tudni, hogy mitévő legyél. Valaki ezt mondja, valaki meg pont az ellenkezőjét.
Vannak forgatókönyvek, amelyeket roppan sokan követnek...ezek a társadalmi elvárások arra, hogyan élj. De ezek sem feltétlenül jók, csak sokan követik őket. És ha elég okos vagy hozzá, hogy ezt belásd, akkor egy rohadt nagy ürességet fogsz érezni belül, amiért nem tudod, hogyan kell élni. Aki ezt nem látja be, az ész nélkül követi a társadalmi normát, az össznépi nagy magyarázkodást. Na mi a jobb? A nyáj ostoba biztonságában leélni a rád kiszabott életet, majd végül a bográcsban végezni 100% bizonyossággal, vagy külön válni, és a farkasaid elől szaladgálni egész életedben egy bizonytalan szebb jövő felé, ami talán nem is létezik? Nagy dilemma, jobb minél hamarabb eldönteni, mert ez a kétség talán nyomasztóbb, mint akár melyik végkimenetel.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.